2012.10.20. 16:03, Alice
[...] - Én attól félek, hogy magas sarkúban megyek fel a színpadra, és puff, egyszer felesek. – mondta Denise teljesen komoly arccal, de a többiek kinevették félelmét. – Hát ez most nagyon vicces! – felelte, mosollyal az arcán.
- Szerintem nem rajtad röhögnek, hanem rajtam. Lehet eszükbe jutott, hogy én egyszer felestem… – felelte Till.
- Beestél a pirotechnikusokhoz, mint Kinder tejszeletes hűtő a lakásba! – Paul ezen mondatát a srácok hangos kacagással díjazták.
- Jól van már! – mosolyodott el.
- Beestél? – nézett rá a Reesh karjaiban ülő Esther.
- Hát az úgy volt, hogy talán a tavalyi turnén… Egy ilyen kisebb lépcsősor vezetett le a színpad közepéről egy kis helyiségbe, ahol a pirotechnikusok ilyen tüzet kilövellő pisztolyt adtak a kezembe, vagy tüzes szárnyakat erősítettek rám. Na, és a koncert végén, miután meghajoltunk, hátráltam a színpadon, de túl hátra mentem, nem vettem észre a lépcsőt, és hát beestem oda… - az énekes-szólógitáros lány a fejét fogva kezdett nevetni.
- Mikor megláttam, hogy ez eltűnik a lyukban, hirtelen azt sem tudtam, hogy most sírjak, vagy mit csináljak… - felelte a szólógitáros srác hatalmas vigyorral az arcán.
- És a pirotechnikusok mit szóltak? – kérdezte Greta.
- Hát ő ott már megszokott vendég volt, csak nem úgy érkezett, mint ahogyan azt megtervezték! – válaszolt az énekes helyett a ritmusgitáros srác.
- Te beszélsz, miközben te csinálod a legtöbb hülyeséget! – vágott vissza rögtön.
- Ó, hát egyszer megbotlottam, és nekimentem Reesh-nek…
- Egyszer? – kérdezett vissza az előbb emlegetett srác.
- Jó, akkor többször!
- Mit játszottunk? A Du riechst so gut-ot?
- Azt hiszem.
- Kiálltam a színpad közepére, és furcsa is volt, hogy csak egyedül vagyok. Aztán a szemem sarkából látom, hogy Paul csetlik botlik mellettem, még talán belém is kapaszkodott… A rajongók meg mintha mi sem történt volna, ordítottak tovább… [...]
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
