Annyira gyűlöllek, hogy azt képtelen vagyok szavakba önteni. Én forduljak magamba? Ja, igen, a legkönnyebb egyből a másikat hibáztatni. Én azért a te helyedben kétszer is meggondolnám, miket beszélek.  Olyat mondani egy amúgy is zavarodott elméjű személynek, hogy haljon meg? Mit képzelsz magadról, ki vagy te? Csak egy szánalmas kis balfasz, aki soha az életében nem fogja semmire se vinni, és majd leborul a lábaim előtt, mikor én leszek a világon a legjobb... 
Tudom, nem írtam már egész régóta. Szorgalmasnak éppen nem mondható módon készülök a vizsgáimra, kedden kezdek, osztályzóm lesz angolból. Pénteken nem is voltam suliba, hogy majd én tanulok, de a dolgok nem úgy jöttek össze, ahogy szerettem volna. Most igyekszem összeszedni magam, és készülni a vizsga szóbeli részére, tegnap is ezt csináltam. Igazából nem igen tudok mit írni, a napjaim abszolút unalmasak és egyhangúak, mindig csak ugyanaz a napi rutin...
Kaptam anyucitól Unbroken cd-t és hamarosan kapok Born to Die-t is, méghozzá a Paradise Edition-t. Az Unbrokent egyszerűen imádom, egészen régóta szerettem volna már megkapni. Már ha csak ránézek a cd-re egyből az villan be, hogy maradjak erős. Hihetetlen. Kíváncsi vagyok, milyen lesz Demi új cd-je, bár a Heart Attack-ből kiindulva egészen változatos korongra számítok. A klipje elég mondanivalótlan, nem szeretem az olyan kisfilmeket, amiknek nincs története. Itt igazából csak összeraktak néhány elképesztően jól kinéző elemet, és kész. Demi mondjuk gyönyörű benne, de ennyi. Szakmai szempontból nézve nem tudom sokra értékelni. Az albumhoz visszatérve, remélem, hogy megéri majd megvenni.
Mint ahogyan fentebb is említettem, nem igen tudok miről zagyválni. Miután befejezem ezt a bejegyzésemet, ismét nekiülök az angolnak és elbeszélgetek magammal. Viszont ha lemennek az érettségik, várható lesz egy kis Unbroken és Born to Die kritika. Vagyis remélem.