[...] Ek�zben a t�bbiek is �bredezni kezdtek. Sabin�nek f�l�lm�ban fogalma sem volt, mi az a sz�r�s dolog, amit � szor�t, �s mi�rt �rzi mag�t �gy, mintha valaki szorosan fek�dne mellette, ez�rt elhat�rozta, hogy kinyitja a szem�t. El�sz�r csak a jobb szem�vel pr�b�lkozott. Nagyon lassan akarta azt kinyitni, de mire f�l�thoz �rt, egyb�l kipattant mindk�t l�t�szerve: nem t�vedett, hiszen val�ban fek�dt mellette valaki. Ez a titokzatos „idegen” Schneider volt, aki m�g t�li �lm�t aludta. T�nyleg olyan volt, mint egy medve, semmilyen rezd�l�sre nem kelt fel, m�g a kiab�l�s sorozatokra sem, sz�j�n v�ve a l�legzetet szuny�k�lt tov�bb. Miut�n Sabine r�eszm�lt, hogy a keze a dobos mellkas�n van, gyorsan elkapta onnan, amire a sr�c egy furcsa hangot adott ki, de m�g mindig nem kelt fel. A l�ny hol a mellette fekv� Schneidert, hol a feh�r falat b�multa, mik�zben azon gondolkozott, hogy � innen hogy fog kikelni. M�g az is r�tett egy lap�ttal, hogy a fi� izmos, neh�z kez�vel �tkarolta Sabin�t, �gy szerencs�tlen sehogy sem tudott megmozdulni. N�h�ny m�sodperccel k�s�bb megl�tta a vele szemben l�v� Denise-t, aki halkan nevetni kezdett.

- Ne r�h�gj m�r, hanem szabad�ts ki! – t�togta, de a git�ros l�ny j�t mulatott az eg�szen, esze �g�ban sem volt felk�ltenie Schneidert. – Csin�lj m�r valamit, sz�tnyom a m�zs�s kez�vel!

- J�l van, v�rj�l! – felelte, majd az �ppen akkor fel�l� Esthernek elmutogatta, hogy adja oda neki az asztalon l�v� piros s�pot. Miut�n megkapta, a sr�c f�l�hez hajolt, �s egy j� nagyot belef�jt.

- J�nnek az arabok! – ord�tott egyet, mik�zben gyorsan fel�lt a matracra.

- Milyen arabok? – k�rdezte Esther komolyan. Denise �s Sabine hasukat fogt�k a nevet�st�l.

- M�rt, hol vannak az arabok?

- Azt te tudod, de �dv a F�ld�n!

- Sz�val te volt�l! – mutatott Denise-re, akinek a s�p m�g mindig a kez�ben volt, de most m�r � is nevetett.

- Bocs, csak �gy r�m teh�nkedt�l, hogy musz�j voltam sz�lni neki. – n�zett r� Sabine. A s�psz�ra Paul �s Flake is egyb�l felkelt, �s �lmos arccal b�mult�k dobos bar�tjukat.

- Komolyan?

- Aha, de semmi g�z, kiszabadultam.

- Az �n dobh�rty�m meg kilyukadt. – nevettek. Ek�zben az erk�lyen l�v� Till �s Reesh az �vegajt�n kereszt�l szeml�lt�k az esem�nyeket. Hahot�z�sukat Schneider a k�z�ps� ujja megmutat�s�val d�jazta.

- Melyik szellentett akkor�t, hogy a konyh�ba hallani? – t�nt fel az ajt�f�lf�n�l Ollie, a fagyasztott z�lds�ges csomagot a fej�n tartva. H�ta m�g�tt Greta igyekezett j�l r�nyomni a fej�re azt.

- Hallod Flake, ink�bb fek�dj vissza aludni! – oltotta le bar�tj�t Paul.

- Mi? Most azt�n t�nyleg nem �n voltam, ezt is ne kenj�tek r�m!

- Neked m�rt van z�ldbab a fejeden? – k�rdezte meglep�dve Schneider a basszusgit�rost.

- Az �v�lt�sedre kin�tt egy p�p a fejemen.

- Flake-nak melyik b�n�t akarod eltusolni?

- Hagyjatok m�r b�k�n! – h�zta a fej�re d�h�sen a takar�t a billenty�s.

- �n voltam, v�letlen�l fejbe r�gtam. – sz�lalt meg h�tul Greta. Erre a fi�k hangosan nevetni kezdtek.

- De m�r nem f�j!

- Mivel a z�ldbab m�r j�l lefagyasztotta a kopasz fejedet! – mondta Paul, a mondat fel�t elnevetve. [...]