Depression feels like home - happiness is just a place you visit.
Tegnap este értem haza, nagyon jól éreztem magam Eszterrel. Mivel már alapból, amikor találkoztunk, sötétedni kezdett, inkább úgy döntöttünk, hogy nem megyünk a Népkertbe. Ehelyett beültünk a Szinvaparkba, és bűnöztünk. Ettünk hamburgert, sültkrumplit, ittunk kólát, és lefele még Fornettit is vettünk. Ezért egy hetet kell koplaljak... Utána kimentünk a főutcára, ott sétálgattunk, először tök olyanok voltunk, mint két idióta, aztán a beszélgetésünk komollyá fordult. Annyira szeretek vele lenni, tök szar volt "korán" hazajönni. Már várom, hogy négy legyen, és menjek hozzá.
Reggel felkeltem fél tízkor, minden szükséges teendőmet elvégeztem, reggeliztem, és nekiálltam tanulni. Azt a két esszét, amit tegnap kidolgoztam, megtanultam, de még mindig van kettő, ami kidolgozásra vár, valószínűleg most is éppen ezt kéne csináljam. Annyira sajnáltam anyut, hogy nekem tanulnom kell, ő meg egyedül főz, és egyedül takarít. De azért ahol tudtam, most is próbáltam neki segíteni.
Nem nagyon tudok mit írni, az a gáz. Ezek a hétköznapok túlságosan szürkék.