Art is the only salvation from the horror of existence.
Az élet szép, csak meg kell találni benne a szépet. Én is éppen ezt keresem, és - lekopogom -, remélem, jó úton járok. A sok tanulás és stressz után nagyon örültem ennek a négy napos szünetnek, hogy végre kikapcsolódhatok, egy kicsit lazíthatok, és nem kell végigtanuljam mind a négy napot. Ma fél nyolckor keltem, ami igencsak jobb volt, mint a megszokott fél hat. Jól is esett egy kicsit tovább aludni, és azt álmodtam, hogy Eszterrel maci meccsre mentünk.
Miután felkeltem és rendbetettem magam, takarítottam, hogy anyunak ne legyen annyi dolga, hogy mindent ne neki kelljen csinálnia. A szobámba rendet raktam, elpakoltam a cuccaimat, letöröltem a port, megtisztítottam a gyűjteményemet (amibe már a két új szerzemény, a System of a Down cd és a Born Villain is helyet kapott), lemostam a szekrényeket, az asztalomat, és körülbelül ugyanezt csináltam anyu szobájában is. Azt kivéve, hogy gyűjteményem ott nincs. Kicsit segítettem anyunak a főzésben is, aztán mondta, hogy eleget dolgoztam, menjek, pihenjek. Bekapcsoltam a laptopom, és azóta gépezek. A WHI és a Tumblr elég sok időmet elvette, dehát ez az én formám, ha valamelyiken ott ragadok, nehezen tudom abbahagyni...
Anyucival, amikor a múlt héten a Media Markt-ban voltunk,kinéztünk egy új laptopot karácsonyra. A helyzet iróniája, hogy azelőtt egy nappal azt álmodtam, hogy láttam egy laptopot, ami 89 ezer forintba kerül, és mindent tud. Erre a Mediába találtam egy 89 ezer forintos laptopot, aminek tudását összehasonlítottam a sajátommal, és sokkal többet tud, mint ez, ami most van, úgy, hogy anno ez drágább volt. Várom a karácsonyt, már azért is, hogy megkaphassam az újat, hiszen ez már három éve megvan, nem is garanciás már, és mostanába azzal szórakozik, hogy a képernyője elkezd vibrálni, vagy teljesen el is sötétül. Rettenetesen fel tud idegesíteni, főleg úgy, hogy minden zeném, képem ezen van, és nem utolsó sorban a sztorim is. Nagy szívás lenne, hogyha egyszer csak úgy, minden előzmény nélkül meghalna.
Nagy dilemmám volt, hogy apámtól mit kérjek karácsonyra. Tudom, hol van az még, de én szeretek előre gondolkodni, és eljátszani a gondolattal, hogy mi lenne, ha. Tegnap, amíg fent volt nálunk anyu Andija, én meg tumbliztam, felfedeztem, hogy október végén, november elején megjelenik DIta új parfümje, a Rouge. Én már nyáron szemeztem az első parfümjével is, ami Dita nevére hallgat, aztán apámmal el is mentünk a Müllerbe, de olyan iszonyú büdös volt, hogy teljesen kiábrándultam az egész parfüm-dologból. Következőkor a Douglas-be szagoltam, amikor apám Esztert meg engem elvitt Egerbe, de akkor se győzött meg, sőt. Eszter arckifejezését sosem felejtem el. De most itt van a Rouge... Alig várom, hogy megjelenjen Magyarországon is, és végre megszagolhassam. Annyira szeretem Ditát, hogy nem tudom megfogalmazni, micsoda érzés lenne, hogyha egyik parfümjét sem tudhatnám magaménak, csak azért, mert mindkettő a nagy betűs szag... Nagyon bízok abban, hogy a Rouge kicsit sem fog hasonlítani Dita előző illatára.
Hogy mi a tervem délutánra? Fogalmam sincs. Ki kéne dolgozzam a töri esszéimet, mivel jövő hét pénteken esszés témazáró, de jelenleg túlságosan lusta vagyok, és kiélvezem a szabad óráimat, amit semmittevéssel tölthetek. Lehet, hogy a dolgot átteszem holnap délelőttre, hiszen eddig úgy néz ki, hogy holnap Eszternél alszom, és akkor délelőtt pont szabad lennék. Anyu viszont mondta, hogy most, délután elmehetnénk vásárolgatni néhány új cuccot, kíváncsi vagyok, mi lesz belőle. Csak az a gáz, hogy a vad rocker énemet nehéz összeegyeztetnem a díva énemmel. Már amennyire az utóbbi létezik.